10.RÉSZ! Hol járnak a BL-győztesek?

Általános

2010. július 26. hétfő, 08:54

Írta: Lendvai Zsolt

A világbajnokság alatt szünetelt a Stopli.hu BL-győzteseket bemutató sorozata, a dél-afrikai torna befejezése után két héttel azonban újra jelentkezünk. A mai részben a 2001/2002-es kiírás kerül terítékre, mely a Real Madrid kilencedik, és egyben eddigi utolsó BEK/BL-győzelmével zárult.

A végső győztes királyi gárda az első csoportkört az A-jelű négyesben teljesítette, maga mögé utasítva az olasz AS Romát, az orosz Lokomotiv Moszkvát és a belga Anderlechtet. Egyetlen vereségüket az orosz télben szenvedték el, ezen kívül egy alkalommal veszítettek pontot, méghozzá a Roma ellen a Bernabeuban.

A második csoportkörben a Panathinaikosz, a Sparta Praha és a Porto társaságát élvezhette Vicente Del Bosque legénysége, amely ezúttal veretlenül zárt az élen, döntetlenre is mindössze egy mérkőzést adott, az utolsót Görögországban.

Az egyenes kieséses szakasz első körében, a negyeddöntőben a német rekordbajnok Bayern Münchent sodorta a Blancók útjába a sors, 2-1-es idegenbeli vereséggel kezdődött számukra a párharc, ám a visszavágó 2-0-s sikere továbbjutást jelentett számukra. Az elődöntőben az ősi rivális Barcelonával mérhették össze erejüket, a Nou Campban szerzett kétgólos előny pedig azt jelentette, hogy a visszavágó madridi 1-1-ével továbbjut a Real.

Következhetett tehát a finálé a glasgow-i Hampden-parkban, az ellenfél pedig egy olyan együttes volt, amely még soha nem nyert hazájában bajnoki címet, a BL-sorozatban pedig a végletek csapatának számított: kikapott például 4-0-ra is a Juventustól, viszont kiejtette a Manchester Unitedet és a Liverpoolt is. Ez a gárda a német Leverkusen volt – többek közt Hans-Jörg Buttal, Lúcióval, Ballack-kal…

A döntő álomszerűen indult a Real Madrid számára, ugyanis Raúl már a nyolcadik percben megzörgette Butt hálóját, de nem örülhettek sokáig a spanyolok: Lúcio öt minutummal később egalizálni tudott. A mérkőzés végeredménye az első félidő utolsó percében alakult ki, amikor Zinedine Zidane káprázatos ballábas kapáslövéssel mattolta a germánokat. Izgalmakban a folytatás sem szűkölködött, a meccs hajrájában a Real Madrid kapusa, César megsérült, helyét a fiatal – bár már korántsem zöldfülű – Iker Casillas vette át, aki bravúros teljesítményével megtartotta csapata előnyét, és szinte berobbant a köztudatba.

A Real Madrid összeállítása a következő volt a fináléban:

César – Míchel Salgado, Fernando Hierro, Iván Helguera, Roberto Carlos – Claude Makélélé, Luís Figo, Santiago Solari, Zinedine Zidane – Raúl, Fernando Morientes. Vezetőedző: Vicente Del Bosque.

César Sánchez Domínguez

A Real Valladolid B csapatában pallérozódott, majd az 1991/92-es évadban a felnőttek közt is bemutatkozhatott – a Barca ellen egy 6-0-s vereség alkalmával. A nem túl szép debütálás ellenére hamar első számú játékos lett posztján, 1995 és 2000 közt mindössze négy bajnokit hagyott ki. 2000-ben igazolt a Real Madrid csapatához, eredetileg a csodagyereknek tartott Casillas cseréjének szánták, végül mégis kiszorította az ifjú tehetséget. A sors fintora, hogy a BL-döntőt sérülése miatt nem védhette végig. A Bernabeuban 2005-ig szerepelt – ha szerepelt, bár többnyire a kispadot koptatta. Öt év után elérkezett hát a búcsú ideje, César a Zaragoza kapusa lett. Meglepetést okozott a csapat jó bajnoki szereplése, a 2008-as év azonban fordulópontot és kiesést jelentett, César pedig az új trénernél kegyvesztett lett. Juande Ramos hívására Angliába költözött, a Tottenham Hotspurben azonban összesen egy mérközésen léphetett pályára, Heurelho Gomes cseréjeként. 2009-ben tért vissza Spanyolországba – érdekes, hogy már a Valencia játékosa volt, amikor egy Tottenham-mérkőzésen még a kispadra nevezték. A Mestallában előbb Rénant, majd Moyát kiszorítva került be a kezdőbe, a válogatottban csupán egy alkalommal (2000-ben) próbálhatott szerencsét.

Miguel Ángel „Míchel” Salgado Fernández

Steve McManaman a következőképpen jellemezte őt: „a világ legkeményebb embere…egy zseniális pszichopata, még edzésen is.” 1998-ban U21-es Eb-t nyert a spanyol válogatottal, klubja akkoriban a Celta Vigo volt. Az 1996/97-es szezont a Salamanca kölcsönvédőjeként abszolválta, majd 1999-ig még a Celtát erősítette. A Real Madrid 1999-ben 11 millió eurónak megfelelő összegért szerződtette, Salgado pedig jó teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat. Első hét szezonjában kezdő volt, csak Sergio Ramos tudta kiszorítani a már korosodó jobbhátvédet. A Real 2009-ben vált meg tőle, ő pedig a Blackburn Rovershez írt alá, kijelentve, hogy ez lesz az utolsó –európai- csapata. Az Euro 2000-ren még kezdő volt, a 2006-os világbajnokságon Sergio Ramos cseréje, az ezek közötti két nagy tornáról sérülései miatt maradt le. Salgado felesége Malula Sanz, a korábbi Real-elnök, Lorenzo Sanz lánya.

Fernando Ruiz Hierro

Ugyan nem mondható el róla, hogy kizárólag a Real Madridban szerepelt, mégis a csapat egyik jelképe lett az ott eltöltött évek során. Védőként és védekező középpályásként egyaránt bevethető volt, tanári védőmunkája mellett kiváló passzjátéka, és meglepő gólérzékenysége is erősségei közé tartozott. Szülővárosában, Malagában kezdett focizni, először a Vélez-Malaga utánpótlásában, majd a Malaga CF ifijében. Utóbbiból eltanácsolták, mondván nem elég jók a képességei a sporthoz. Három évvel később aztán rácáfolt ezen „szakemberekre”, és bemutatkozott az élvonalban a Valladolid játékosaként. Nem kellett sokat várnia a nagy Real hívására sem: mindössze két év elteltével, 1989-ben szerződtették őt a fővárosiak. Sanchísszal az oldalán a csapat védelmének oszlopát jelentették, és a társ visszavonulása után a kapitányi karszalagot is megörökölte Fernando. 16 kupa került madridi tartózkodása alatt a vitrinbe, több mint 400 bajnokin játszott, és átlépte a 100 gólos álomhatárt – posztját tekintve ez különösen kiemelkedő. Gólérzékenységét jelzi, hogy 2002-ben a Zaragoza ellen mesterhármast is jegyzett. Hierrót aztán 2003-ban, Vícente Del Bosque vezetőedzővel együtt elengedte a klub, közel sem kapott olyan megbecsülést, amilyet érdemelt volna. A következő évben megnyerte a katari kupát az Al-Rayyannal, majd visszatért urópába, és a Bolton Wanderersből vonult vissza. 1997/98-ban az UEFA az év védőjévé választotta, míg 2002-ben a FIFA a vb álomcsapatába jelölte. 2007 szeptemberétől a Spanyol Labdarúgó-szövetség sportigazgatói teendőit látja el.

Iván Helguera Bujia

1995-ben a Manchego volt az első csapata a védőként és védekző középpályásként egyaránt hasznos futballistának. Az Albacete és a Roma csapatában is megfordult, a Real figyelmét az Espanyol színeiben szerepelve keltette fel. 1999-től 2007-ig állt szerződésben a madridi sztárcsapattal, meglepő volt, hogy a 2006/07-es szezonban kiszorult a kezdő tizenegyből. Az idény későbbi szakaszában visszaverekedte magát ugyan, sőt sokat segített csapatának a bajnoki cím megszrzésében, mégis távozott. 2008-ban a Valenciából vonult vissza, bár szívesen szerződtette volna még a Dinamo Bukarest és a Los Angeles Galaxy is. Hazáját 47 alkalommal képviselte, a 2000-res és 2004-es Eb-n, valamint a 2002-es vb-n is ott volt. Öccse, Luis szintén profi labdarúgó, korábban a Zaragoza és az Alavés együttesét is erősítette, Olaszországban is játszott. Iván és felesége Lorena két gyermeket nevelnek.

Roberto Carlos da Silva Rocha

A szabadrúgásairól és bombagóljairól is ismert Roberto Carlos az União São João gárdájában kezdett futballozni, és a válogatottba is innen került be. Ezután az Atletico Mineiro, majd a Palmeiras következett, utóbbival két bajnoki címig jutott, mielőtt Európába költözött volna. 1995-ben a Middlesbrough orra elől happolta el őt az olasz Inter, amely azonban egy év múlva kénytelen volt elengedni a balhátvédet, aki nem akart támadóként szerepelni. A következő, és egyben karrierje legeredményesebb állomása Madrid volt. A Blancókkal 13 jelentős trófeát gyűjtött be, 2006-ban beállítva, majd megdöntve Alfredo di Stéfano rekordját: ő lett a legtöbbször szerepelt külföldi a klubtörténetben. 2006-ban még visszautasította a Chelsea érdeklődését, egy évvel később azonban váltott. Ám a célpont nem Anglia, hanem Törökország lett, ahol a Fenerbahcével lett török szuperkupa-győztes. 2010-ben a szurkolók nagy ünnepléssel búcsúztatták a hazájába visszatérő klasszist, Roby Carlos a Corinthianshoz szerződve próbálta ismét visszaverekedni magát a válogatottba, amellyel vébét, Konföderációs Kupát és Copa Américát is nyert. Végül ezen erőfeszítései nem jártak sikerrel, Dunga kihagyta őt a 2010-es megmérettetésre kijelölt Selecãóból.

Claude Makélélé Sinda

Zaire (az ország ma inkább Kongói Demokratikus Köztársaság néven ismert) fővárosában, Kinshasában született. Neve – Makélélé - helyi nyelven „hangokat”, „zajt” jelent. Édesapja válogatott futballista volt hazájában, és megfordult a belga élvonalban is. Claude négyéves volt, mikor Párizs egyik külvárosába költöztek, 16 éves korában került a bresti futballakadémiára. Keményen dolgozott, így két év múlva fel is figyelt rá a Nantes, ahol 1992 és 1997 közt szerepelt, az új Emmanuel Petit-nek tartották. 1995-ben bajnokságot nyert a Kanárikkal és a BL elődöntőjébe is bejutott az együttes. A jó szereplés megnyitotta számára az utat Franciaország egyik legnevesebb csapatába, az Olympique Marseille-be, ahonnan azonban már egy esztendő múltán tovább is állt. Következő állomáshelye Spanyolország, a Celta Vigo gárdája lett, itt együtt játszott későbbi madridi társával, Míchel Salgadóval, valamint a két orosz klasszissal, Karpinnal és Mosztovojjal is. Olyan nagy sikereknek volt részese, mint a Juventus 4-0-s, illetve a Liverpool 4-1-s legyőzése az UEFA-kupában. 2000-ben jelentkezett be érte a Real Madrid, ám a Celta nem akarta eladni. Makélélé kijelentette, hogy akkor bizony ő nem fog a csapattal edzeni, így végül mégis sor kerülhetett a klubváltásra egy 14 millió eurós üzlet keretein belül. Makélélé a „galaktikusokhoz” képest igen alulfizetett tagja volt a klubnak, 2003-ban pedig a dúsgazdag orosz Abramovics Chelsea-jéhez szerződött, miután a spanyol fővárosban mindent megnyert. A Real elnöke, Florentino Pérez rajta kívül Hierrót és Del Bosque edzőt is elengedte, érdemeikhez képest méltatlanul bánt velük. Makélélét szürke stílusa miatt kritizálta, mondván nem is fog hiányozni a csapatnak – mint tudjuk, a Blancók 2002 óta nem is nyertek BL-t. Zinedine Zidane a következőképpen vélekedett Makélélé elengedéséről és David Beckham megvételéről: „Mi értelme van még egy réteg arany festéket fújni az autódra, ha hiányzik belőle a motor?” Hierro pedig egyenesen Makélélét nevezte a csapat legfontosabb láncszemének. A Chelsea-nél első évében BL-elődöntőig és bajnoki ezüstig jutott, második szezonjában – José Mourinho kezei alatt viszont már bajnok lett. A következő idényben megismételte ezt a sikert a londoni sztárcsapat, Makélélé mindent megnyert, amit a szigetországban lehet, ám az európai porondon elkerülték a sikerek. 2008-ban tért vissza Franciaországba, a 2009/10-es szezonban kupagyőztes lett a PSG-vel. Választott hazája válogatottját 71 alkalommal erősítette, legnagyobb sikere a 2006-os vb-ezüst.

Luís Filipe Madeira Caeiro Figo

A portugál „aranygeneráció” tagjaként U17-es Eb-t és U20-as vb-t is nyert, többek közt Rui Costával és Joao Pintóval karöltve. Első felnőtt bajnokiját 1991-ben játszotta a Sporting Lisszabon zöld-fehér mezében, 1995-ben, mindössze 23 esztendősen igazolta le a Barcelona. A transzfer története egészen érdekes, ugyanis Figo először két olasz élcsapattal, a Juventusszal és a Parmával is szerződést kötött, ezért az olasz szövetség megbüntette, két évig nem szerződhetett volna Itáliába. A Barcával bajnoki címeket, sőt KEK-et is nyert, több mint 170 bajnokin lépett pályára. Öt év múlva aztán döntése alapjaiban rengette meg a futballvilágot, a katalán hívek nem kis meglepetésére 37 millió fontért az ősi rivális Real Madridhoz igazolt. Ezért később egy levágott disznófejjel is meglepték a Barca-szurkolók, amelyet egy szöglet elvégzésekor vágtak hozzá. Figo érkezése Madridban a „galaktikus-korszak” kezdetét jelentette, a portugál klasszis 2005-ös klubváltásáig mindent megnyert a Blancókkal, kivéve a Király Kupát. 2000-ben az Aranylabdát is neki ítélték. Következő csapata az olasz Inter lett, tehát végül mégiscsak Olaszországba igazolt, 10 esztendővel a meghiúsult szerződések után. Négyszeres olasz bajnokként 2009-ben jelentette be visszavonulását, és vállalt szerepet az Inter szakmai stábjában, emellett az UNICEF nagyköveteként utazgat. A felnőtt válogatottban 127 meccsen 32 gólig jutott, legjobb eredménye a 2006-os vb-n elért negyedik hely. Figo feleségével, a svéd modell Helen Svedinnel három lánygyermeket nevel, az A1 Grand Prix autós sorozatban csapatot versenyeztet, a tuberkolózis ellen harcol, az Inter utazó nagykövete, valamint az Inter Campus vezetőségi tagja.

Santiago Hernán Solari Poggo

1996-ban szerződött a River Plate-hez, hazája meghatározó csapatához az argentin játékos. Azt megelőzően a Richard Stockton College, a Newell’s Old Boys és az amatőr Renato Cesarini gárdájában is megfordult. 1996/97-ben az argentin első osztályú bajnokság mindkét szakaszát, az Aperturát és a Clausurát is megnyerte a Riverrel, majd a következő évben az Aperturában ismét az élen végeztek. 1996-ból egy Libertadores-kupa elsőséggel is büszkélkedhet. 1998-ban került Európába, az Atlético Madrid szolgálatába állt, majd két szezonnal később a városi rivális Real mezét öltötte magára. Öt évvel és öt trófeával ezt követően, Luís Figóval együtt került az Internazionaléhoz, ahol újabb sikerek következtek. 2008-ban tért haza Argentínába, ahol a San Lorenzóval kötött megállapodást, 2009-től pedig a CF Atlante labdarúgója. Igazi „sportcsaládból” származik, hiszen nagybátyja, Jorge részt vett az 1966-os vb-n, majd a CD Tenerife edzője volt. Testvére, Esteban a ciprusi APOEL játékosa, unokatestvére pedig bizonyos Fernando Redondo. Santiago Solari 12 mérkőzésen háromszor volt eredményes hazája nemzeti tizenegyében.

Zinedine Yazid Zidane

Szülei Algériából emigráltak Párizsba 1954-ben, Zizou viszont már Marseille-ben született. Az US Saint-Henri kölyökcsapatában kezdte rúgni a bőrt, majd a SO Septèmes-les-Vallons nevű alakulatnál folytatta kedvenc időtöltését. 17 évesen a Cannes színeiben mutatkozhatott be az élvonalban, első góljáért egy autót kapott ajándékba a klub elnökétől. Zidane 1992-ben Bordeaux-ba költözött, a Girondins hívására nem mondott nemet. 1995-ben Intertotó-kupát nyert, majd az UEFA-kupában akasztottak ezüstöt a nyakába. Olyan társai voltak ezen állomáshelyén, mint Christophe Dugarry és Bixente Lizarazu. A sikerek hatására Ray Harford, a Blackburn Rovers menedzsere máris leigazolta volna a tehetséges irányítót, ám a klub tulajdonosa, Jack Walker ellenállt: „Miért igazolnánk le Zidane-t, mikor itt van nekünk Tim Sherwood?” Nos, erre a kérdésre ma tízből kilenc futballrajongó a következőképpen reagálna: ki az a Tim Sherwood? 1996 nyarán Zizou a BL-győztes Juventushoz igazolt, ahol kis híján tökéletes első szezont zárt, ám a Bajnokok Ligája döntőjében alulmaradtak a Dortmunddal szemben. A következő évadban a Real Madrid ellen veszítettek döntőt a legrangosabb európai kupasorozatban, ám hazai színtéren sikert sikerre halmoztak. 2001-ben a Juventus aztán második lett a Roma mögött a bajnokságban, a BL-ben viszont már a csoportkörben búcsúztak. A Hamburg elleni mérkőzésen ráadásul Zidane – figyelem, visszatérő motívum! – lefejelte Jochen Kientzet. A szezon végén a Real akkoriban rekordot jelentő 75,5 millió eurónak megfelelő líráért igazolta le a világ- és Európa-bajnok francia irányítót. 2002-ben itt máris BL-t nyert, ráadásul az ő góljával győzték le a fináléban a német Leverkusent.

Zizou 2006-ig erősítette a Realt, vitrinjét pedig roskadásig pakolhatta fontosabbnál fontosabb trófeákkal. Utolsó klubmeccsét a Villarreal ellen játszotta, ám záró idényében nem sikerült gyarapítania kupái számát. A válogatott mezét 108 alkalommal húzhatta fel, 31 gólt ünnepelhetett. Az 1998-as vb döntőjében duplázott Brazília ellen, míg a 2000-res Eb-n ugyancsak kulcsszerepe volt az aranyérem megszerzésében. A gall nemzeti csapatban utoljára a 2006-os vb-döntőben játszott, a mérkőzés pedig jól összefoglalta Zizou zseniális pályafutását: az első félidőben olyan váratlan megoldással végezte el büntetőjét a világ legjobb kapusa, Gigi Buffon ellen, amelyet rajta kívül talán senki nem követett volna el, az egész mérkőzésen jól mozgatta övéit, és veszélyeztette az olasz kaput. A ráadás perceiben azonban nem bírta elviselni Materrazzi provokáló szavait, és mellkason fejelte az olaszt. Zidane pályafutása során igen sportszerű játékosnak számított, ám olykor elvesztette a fejét és brutális szabálytalanságot követett el. Ilyen volt ez a két fejelés, és a’98-as vb-n Szaúd-Arábia elleni ámokfutása is. Ez azonban nem von le eredményeiből és tudásából sem. Zidane minden egyéni elismerést besöpört, ami csak létezik, 1998-ban az Aranylabdát is elnyerte. Rendszeresen jótékonykodik, karrierje – néhány momentumot leszámítva – méltán állítható példaként a sportot kedvelő gyermekek és fiatalok elé. Zizou feleségét még cannes-i tartózkodása alatt ismerte meg, négy fiuk született, közülük három a Real Madrid utánpótlásában futballozik.

Raúl González Blanco

Raúl szegény családból származik, gyermekként állatorvosnak készült. Műszerész édesapja a bikaviadal és a labdarúgás híve volt, utóbbi sportágban az Atlético Madridnak szurkolt, így fiacskája a Real Madridhoz a városi rivális Atlético utánpótlásából került, előbb két évig a korosztályos csapatokban kergette a labdát, ezután a Real C, majd B csapatában, végül a felnőttek közt is bemutatkozott, a Királyiak ranglétráját egy esztendő alatt járta végig 1994-ben. Meggyőzően hatott tehát az akkori vezetőedzőre, Jorge Valdanóra az ifjú tehetség kilenc meccsen lőtt 16 találata, így lehetett Raúl minden idők legfiatalabbja, aki pályára lépett a Real Madridban. Hierro 2003-as távozása után aztán megörökölte a csapatkapitányi karszalagot, 16 trófeát gyűjtött be a Blancókkal. Mára ő lett minden idők legtöbbször pályára lépett (729 meccs), és legeredményesebb (322 gól) Real-játékosa, valamint a spanyol válogatott történetének legeredményesebb góllövője 44 találattal 102 összecsapáson. Hiányzik azonban gyűjteményéből a Copa Del Rey, azaz a Spanyol Király-kupa, melyet a fővárosiak 1993 óta nem tudtak elhódítani. Noha az utóbbi években Raúlt egyre gyakrabban mellőzik a csapat összeállításakor, 2008-ban Iker Casillasszal egyetemben életük végéig szóló szerződéssel tüntette ki őket a klub. A legendás Hetes 2006 óta a válogatottba nem kapott meghívót, így a 2008-as Eb-aranynak sem lehetett részese, bár a torna előtt kijelentette, vízhordóként is kész lenne szolgálni hazáját. A nemzeti tizenegyben elkerülték a sikerek, de egyéni elismerésekben nem szűkölködik gyönyörű pályafutása: 23 ilyen jellegű címet birtokol, köztük a BL két gólkirályi címét. Nem mellesleg ő volt az első játékos, aki elérte az 50 gólt a legrangosabb európai kupában. Raúl ismert továbbá jellegzetes gólöröméről, minden találata után megcsókolja ugyanis jegygyűrűjét, így fejezve ki felesége iránti szerelmét. A madridi legendának és párjának egy lánya (María) és négy fia született. A fiúkat futball-legendák után nevezte el: Jorge (Jorge Valdano után), Hugo (Hugo Sanchez után), Héctor (Héctor Rial tiszteletére) és Mateo (Lothar Matthäus nevéből). Raúl hobbija az olvasás, kedvencei Arturo Pérez Reverte könyvei, továbbá szívesen hallgat spanyol zenét. A cikk megírásának pillanatában Raúl igen közel áll ahhoz, hogy 16 esztendő után elhagyja a Real Madridot, a hírek szerint a német Schalke 04 szerződtetné.

Fernando Morientes Sánchez

1993-ban az Albacete színeiben mutatkozhatott be a spanyol élvonalban. Két szezon után szerződött a Zaragozához, ahol 66 meccsen 28-szor volt eredményes, erre pedig felfigyelt a Real Madrid is. Kezdetben Mijatovics és Suker mögött harmadik számú támadó volt, ám a szezont már a kezdőcsapat tagjaként zárta. 12 gólt szerezve a csapat legeredményesebbje lett, és bár a bajnokságban csak negyedik helyen végeztek, a BL-győzelem mindenkit kárpótolt. Ezt a sikert még kétszer érte el Morientes a klubbal, valamint két bajnoki arany mellett Szuperkupa-sikert is ünnepelhetett. 2003-ban aztán jó teljesítménye ellenére kölcsönadták a Monacónak, velük a francia bajnokságban 10 gólig jutott, és BL-döntőbe vezette a csapatot. Kilenc találatával gólkirály lett a Bajnokok Ligájában, de a fináléban a Portóval szemben alulmaradtak. A szezon végén visszatért a Realhoz, remélve, hogy visszakerülhet a kezdőcsapatba, esélyeit azonban Michael Owen érkezése rontotta, ezért 2005-ben Fernando éppen Owen volt csapatához, a Liverpoolhoz szerződött. Mivel januárban csatlakozott a Vörösökhöz, és korábban már pályára lépett a BL-ben, így nem lehetett részese a Pool végső győzelmének, melyet a Milan elleni drámai fináléban ünnepeltek a szigetországiak. 2005-ben UEFA-szuperkupát, 2006-ban FA-kupát emelhetett feje fölé, de így is a Premier League legrosszabb igazolásai közt tartották számon. Nem volt jó a viszonya Rafa Benítez menedzserrel sem, így továbbállt. A Valenciában három esztendőt töltött el, 2008-ban kupagyőztes lett, majd 2009-ben Marseille-be költözött. A kikötővárosban mindeddig összesen egy gólt szerzett, 2010-ben Ligakupát nyert a kék-fehérekkel. Szerződését 2010-ben közös megegyezéssel felbontották, Morientes lapértesülések szerint Mexikóba szerződhet. A Vörös Fúriában (a válogatottban) 47-szer szerepelt, 27 gólt jegyez, ám a 2008-as Eb-re barátjához, Raúlhoz hasonlóan őt sem vitte el Luis Aragones.

Az edző: Vicente del Bosque González

Játékosként a Real Madrid védője illetve középpályása volt (ötszörös bajnok, és négyszeres kupagyőztes), de a Plus Ultra, a Córdoba és Castellón csapataiban is szerepelt. 18 válogatottsága alkalmával egy gólig jutott. Az edzősködést 1985-ben a Real Madrid Castilla irányításával kezdte, 1994-ben néhány hónapig a felnőtteket is irányíthatta. A vezetőség 1999-ben döntött úgy, hogy John Toshack helyére kinevezik del Bosquét, és már nem csak ideiglenesen. 2003-ig vezette a Blancókat, ezalatt a Király Kupát leszámítva mindent elhódított fiaival, sokkolta tehát a közvéleményt a hír, hogy néhány nappal a klub 29. bajnoki címének megnyerése után a Real elengedte őt. Felajánlották ugyan neki a technikai igazgató szerepkörét, ám ő ezt visszautasította – talán jogosan. Szinte érthetetlen volt akkoriban ez a fajta viselkedés, amit a Real vezetősége tanúsított a sikeres szakemberrel szemben, del Bosque ugyanis nem ezt a bánásmódot érdemelte volna. A 2004-2005-ös szezonban Vicente del Bosque újra munkába állt, egy szezont töltött a török Besiktasnál, majd néhány évig nem edősködött. 2008-ban, a spanyolok számára dicsőséges Európa-bajnokság után aztán Luis Aragonés lemondott a szövetségi kapitányi posztról, amelyet del Bosque foglalt el, hogy kijuttassa a 2010-es vb-re a spanyol „Armadát”, és az egyik nagy esélyest vezesse a tornán. Dél-Afrikában Spanyolország hatalmas meglepetésre vereséggel nyitott Svájc ellen, ezt követően azonban bemasíroztak a döntőbe, és bár nem a tőlük oly sokak által várt álomfocival, sőt mindössze nyolc lőtt góllal hét mérkőzésen megnyerték a világbajnokságot, mely sikerben elévülhetetlen érdemei vannak a trénernek, aki megtalálta azt a játékrendszert, amellyel Hispánia története során először felülhetett a futballvilág trónjára.

Bízunk benne, hogy a hosszabb szünet után is sokan velünk tartottak, és újra átélték a nyolc esztendővel ezelőtti Bajnokok Ligája izgalmait. A Stopli.hu sorozata a 2002/2003-as BL-idény győztesével, az olasz házidöntőt megnyerő AC Milannal foglalkozik a következő epizódban. Visszavárjuk Önöket akkor is!

Ha szeretné tudni, mi lett a 2007-es BL-győztesekkel, kattintson IDE.

Jelöljön be minket a Facebookon! | ÉLŐ eredmények | Legyen Ön a hónap szurkolója! - bővebben ITT! | Videók

Hozzászólások

#10 Drughi Di BIANCONERI 2010-07-28 18:07

tényleg szép emlékeket idéz ez a cikk, és nagyon tetszik, noha a real életem 3. legutáltabb klubja(a sInter és a pool után természetesen

)
milyen nevek voltak ezek, te jó Isten...
Zidane nálunk akkor is jobb volt

1 szomorú azért van a cikkben, nevezetesen Raúl...ilyen zseniális élő-ikonnak miért kell elhagynia a klubját, amit hosszú-hosszú évek óta hűen szolgál ?!...ez is csak a madrid sajátossága..undorító sztem

hogy érzékeltessem, ez kb. olyan, mintha tőlünk eladnák Alex-et, vagy Tottit a Roma-ból, vagy giggset a manchesterből, vagy puyolt a barca-ból, vagy akár (sic!) a sInterből zanettit...
ilyennek szerintem ,már csak
tiszteletből sem szabadna történnie...de háát ti tudjátok

FORZA LA VECCHIA SIGNORA !!!

Idézet

#9 Zsurmó 2010-07-26 13:06

HALA MADRID! Zizou az isten